Magamról

1990.augusztus 23-án láttam meg az éjszakát Budapesten. A Knadó óvodába jártam életem 7 évéig, majd a Piros Iskola vámpírnövendéke lettem. Érdeklődési köröm léte hamar kiderült, kisiskolás korom óta a sötét oldalt vonzott, akkor néztem meg első komolyabb horrorfilmjeimet (pl. Péntek 13). Olvasni meglehetősen későn, nebulóságom 7. évfordulójában kezdtem el a ma kedvelt témáról (előtte rendre ifjúsági regényeket olvastam, de nem sok került a kezembe kéttőnél több alkalommal a kezembe), Darren Shan regényes történetét. Az íróban egy nagyon szimpatikus embert ismertem meg, amikor több interjút is elolvastam tőle, és megismretem az életrajzát, könyveiben pedig egy csidálatos világot. Különösen az egyedisége tetszik benne, hisz Darren nem az igazi vámpírokról ír, hanem egy teljesen új tulajdonságokkal felruházott vérszívó társadalmat mutat be. Pont ettől olyan értékes (szerencsémre a Mammutban nekem is volt szerencsém találkozni vele). Ma is egyik legnagyobb példaképem, akin abszolút abszolút látszik az is, hogy nem a pénzért, hanem az írásért írja jobbnál jobb regényeit, ez a sebességén, és a magatartásából látszik (a Mammutban pl. több, mint 2 órával lépte át az ígért időt, ráadásul egyáltalán nem tűnt unottnak vagy dühösnek...). Nemrég elkezdett (de már négy kötetes) Démonvilág sorozata pedig még Crepsleyéken is túltesz...

15 évesen elhagytam iskolámat, nem túl jó eredményekkel... Hiába, egy vámpír se lehet tökéletes. A Hengersorban aztán eltöltöttem 1 évet és egy hónapot. Utáltam az iskolát-tele volt vámpírvadászokkal-úgyhogy váltottam, így a Sátán 2006. esztendejében három éven belül a harmadik iskolámba mentem. Ittlétemet egyből megkedveltem (Hunyadi Mátyás Gimnázium), egy osztálytársam, ki hozzám hasonlóan az éjszaka egy sötét termtménye, megismertette velem a black, death, viking, folk, metalokat, melyeknek azóta nagy rajongója lettem. Kedvenc együtteseim: Carpathian Forest, Gorgoroth, Christian Epidemic, Marduk, Cradle of Filth, Emperor, Immortal, Dark Funeral, Cannibal Corpse, All Shall Perish, Dim Vision, Trollheimen, Dark Throne, meg még "néhány". Ráadásul koncertre is nyugodtam mehetek, hisz este vagy éjszaka sokkal jobban érzem magam a napfény sugaraitól mentes utcán. Sportolok is, így valahogy edzéssel sikerült hozzászoktatnom magam a napsugarakhoz, bár nagyon könnyen izzadok, és villámgyorsan lebarnulok, de nem égek egy iszonatos meleg júliusi napon sem. Mostanában pedig végre elkezdtem olvasni az áhított Vámpírkrónikákat.